Facelift
Jan Van Eyck Rolin kancellár madonnája című képét Gábor Imre szabályosan felnégyelte időutazásának nagy méretű dokumentumán. A ragyogó színekre vattás szürke köd borult. A madonna a gyermekkel eltűnt, s vele együtt az isteni kapcsolat, a látomás, az illúzió, a transzcendencia is. Maradt a füstös, lehangoló, kietlen ipari táj. Ezt álmodta volna Jó Fülöp legfőbb hivatali embere, s fő építésze? Ez maradt volna a hitből, s utópiából? Dunaújváros, Gábor Imre gyermekkorának színtere úgy látszik kísért, nem hagyja elszakadni a szálakat, melyek a művészt a hétköznapi valósághoz, a jelenvalósághoz kötik, még akkor sem, ha konszenzus övezte remekműveket néz…
András Edit írása
She has been my wife from 1992 - megnyitó
Látszólag minden egyszerű és világos. Gábor Imre visszafogott, hagyományosan installált, feleségéről készült aktfotókat állít ki. Mi indikálja mégis a kérdést, avagy rosszallást a kolléga részéről, mondván - "Miért nem fested meg inkább?" Nem is vitás, a nyers, formátlan természetből, az esetleges meztelen testből a struktúrával, körvonalakkal rendelkező ideális testbe, az aktba, vagyis a kultúrába való áttranszformálás művelete leginkább a festészetben, illetve a szobrászatban garantált. A tradíció, a módszer ősidők óta adott. Emitt már maga a fotó technika is problematikus, amennyiben az nehezebben szakad el a hús-vér valóságtól, mint az átszellemítés említett ősi terrénumai. Gábor Imre sem marad meg kiinduló médiumánál, s a litográfiába való archaizáló áttétel során kiszippantja a testiséget a képekből: ezáltal hajtja végre az eltávolítás kívánatos műveletét - a pornográfiától egyfelől, s a belterjes családi fotográfiától másfelől…
András Edit írása
Ajánlás Munkácsy-díjra
Gábor Imre művészete a kilencvenes években felerősödő, a pop-art örökségét felvállaló, azt továbbgondoló szellemi áramlat egyik magyar képviselője. Művészi attitűdjének egyik meghatározó vonása a humor, művei ironikusak és provokatívak, nem kíméli sem a magas kultúra kanonizált remekeit, sem a populáris tömegkultúra "felszentelt" ikonjait. Egy 2003-ban készült sorozatában a művész a személyes szférájának, a magánéletének egyik résztvevőjét; feleségét szerepelteti lapjain…
Nagy T. Katalin írása
Tűz, jöjj velem!
Ha majd egyszer, amikor úgy tűnik, nincs remény, mindennek vége lesz hamarosan, és csak egy hajszál választja el az embert az állattól, el kell dadognom néhány szót, akkor azok biztosan ilyesmik lennének: eső, folyó, tűz, erdő, levegő, élet, halál. Nem felejteném el azt sem, hogy valaha szerettem egy nőt, zabolátlan szenvedéllyel, ám a világ peremén vagy a kultúra szélén ebből csak emlék, körvonal maradt, meg néhány szófoszlány: basz, kur, dug. És mindehhez fognám a kis vésőmet, hogy amíg még nem késő, az élet mintázatait nyersen és durván a barlang falába vájjam, nézzétek testvéreim, ez vagyok, ezt gondoltam a világról 2007 tavaszán!
Aknai Katalin írása
Ajánlom magamat
A kiállítás három teremben három munkatémámat mutatja be. Az elsôben a legszembetunôbb a szöveg szereplése a rajzokon. Miért írtam rá szavakat, és miért pont ezeket? Azt hiszem, hogy saját görcseimet és viszolygásaimat akartam feloldani. Mindig olcsó megoldásnak láttam a szövegeket a képen, magyarázkodásnak tartottam, amit megvetettem, de mégis vonzott: gondoltam, hát most jól "kiírom magamat"…
Gábor Imre írása
Csillagszálló
Témaválasztás. Szerintem az egyik legfontosabb kérdés egy képzômuvész számára. Csak irigykedni tudok azokra, akik egész életükben képesek ugyabazt a motívumot csócsálni, mintegy védjegyükké faragni. Kiválasztani valamit a világból és csiszolgatni, mint egy gyémántot? Ehhez nekem túl rövid az élet
Gábor Imre írása
Jézus piktográfiája
Gábor Imre szeret sorozatokban gondolkodni, szereti körüljárni, kivesézni a megtalált témát. 2003-ban a magazinfotók kliséit követô pózokban szerepelteti meztelen feleségét, önironikus gesztussal vörös billogot (She has been my wife from 1992) nyom a papírra, ezzel jelezve tulajdonjogát. 2005-ben magayar és egyetemes remekmuveket "igazít saját képére" fénymásolataik segítségével, megkérdôjelezve a kanonizált muvek érinthetetlenségét…
Nagy T. Katalin írása
A nő mint birtokviszony
A sokszorosító grafikusként végzett Gábor Imre a nyolcvanas évek második felében pályára lépő nemzedék fontos alakjaként tűnt fel. A magyar kortárs művészetnek ahhoz a jellegzetes vonulatához kapcsolódott (Gerhes Gáborral, Gerber Pállal, Kicsiny Balázzsal), amely ironikus-szatirikus alapállásból vizsgálta felül a magyar közelmúlt sokszor megtagadott, vagy éppen heroikus nagyságokba emelt ikonjait, a szocreál múltat, az iparvárosok népének eszmei-tárgyi hagyatékát
Készman József írása
Kiállításhoz…
Mindenki könnyezik itt. Mi van? Miért hullik víz - mit hullik, kocsonyás anyagként lassan lenyúlik a szemekbôl, mint méz a kanálból? Egyáltalán mi a fenének jön víz az emberek szeméból, ha bánat, fájdalom, veszteség, (most hagyjuk az örömkönnyeket máskorra) éri ôket? Hogyan lehet megjeleníteni az érzelmeket rajzon? Kitágult szemek, eltorzult arc, vicsorgó száj. Inkább legyen csak egyszeru szimbólum: az ember szemébôl folyó víz. Sôt! A víz alatt a hal szemébôl is könny follyék. Fulladjunk bele a túlzásba vitt élet-könnybe, halál-könnybe, szerelem-könnybe, pubertás-könnybe, midlife-krízis-könnybe, klimax-könnybe.
Tök mindegy, mi a személyes indítékom, a motívum önálló életet kezd élni, vigyorogva élvezem a halott szerelmesek nyomtatását, levágott fülükkel.
Csalok: szó nincs már érzelmekrôl, csak manipulációról. Muvészetet akarok csinálni: hatással akarok lenni a nézôkre, csak higgyétek el, hogy fáj, én meg bezsebelem a gratulációkat, ha sikerül.
Gábor Imre írása
Prés nélkül
Mielőtt elkezdenénk nyomtatni, küldjünk ki a helyiségből minden olyan hozzátartozónkat, aki eddig abban a hitben volt, hogy mi nem szoktunk átkozódni - ajánlotta jó tizenöt éve egy akkori szövegszerkesztő kézikönyve, a műfajban alighanem az egyetlen, amelyiknek volt humorérzéke is…
Rózsa Gyula írása
Köztérkép - Utca 2008.
A Gödörben rendezett kiállítás a Csillagszálló hajléktalanok által terjesztett utcalap kétéves születésnapjához kapcsolódik, mégsem elsősorban társadalomkritikai, és szociális kérdéseket tematizáló műveket sorakoztat fel. A kurátori szemlélet (Lénárd Anna, Szabó Attila) illeszkedik a lap szerkesztési elveihez, mely más hasonló lapoktól eltérően nem hajléktalanok írásait közli, hanem kortárs írók munkáit publikálja, így kívánja elérni, hogy a lapot tartalmánál fogva, és ne érzelmi okokból vásárolják meg…

